Hazugság nélkül 

Önbecsülés nélkül (...) hamar lezüllik az ember. Hiszen aki nem számít, bárhogyan viselkedhet. Ugyanígy lezüllik az a társadalom is, aki nem becsüli az egyént.

Ember nem lehet többfelé hűséges.

Az igazi belső kárt a gyávaság okozza, amikor a hazugság segítségével kimenekülünk kínos helyzetekből, és főként az, amikor önmagunk előtt sem vállaljuk magunkat.

A szorongás ellen (...) többek között mítoszokkal lehet védekezni. Tehát a XX. századot előreláthatóan a mítoszéhség fogja jellemezni. (...) Mitizáltunk és ma is mitizálunk társadalommegváltó ideológiákat, politikai vezéreket, pártokat, misztikus közösségeket és vezetőiket, ufónak nevezett gépesített angyalokat, fény- és energiaadókat, cleareket, kézrátevőket, csodadoktorokat, a fajelmélet apostolait, sátánosokat, az egészséget, az életet meghosszabbító, de örömtelenné is tevő életmódszabályokat és még mi mindent...

Ha jobban odafigyelünk, rájöhetünk arra, hogy mennyit félünk feleslegesen. Ugyanis igen gyakran a képzeletünk áldozatai leszünk. A fantázia óriási jelentőségűvé tud növelni helyzeteket, félelmetes mumusokká fújja fel őket.

Az igazi belső kárt a gyávaság okozza, amikor a hazugság segítségével kimenekülünk kínos helyzetekből, és főként az, amikor önmagunk előtt sem vállaljuk magunkat.

Az önismeret hiányosságainak kizárólag magunk vagyunk az okai. Ahogy Buddha mondja, a világban nincs semmi eleve elrejtett, visszatartott, így az emberi lélekben sem. Önmagunkból azt nem ismerjük, amit nem akarunk vagy nem merünk megismerni.

A féltékenység gyökere mindig az önbizalomhiány, az az érzés, hogy rosszabb vagyok másoknál, az összehasonlításkor pórul járok, vagyis előre felkészülök a vereségre.